A mai napon egy kedves kis mackó teszi tiszteletét a Kacsóműveken. Bemutatom Nektek Benőkét, akit ugyan már legalább két éve ismerek, de úgy gondolom igazán illő egy kismackó egy adventi kalendáriumba. :o)
Egyébként tényleg nem valami nagy termetű, ha leül a hímzőfonal mellé, nem magasabb, mint 3,5 cm. :o)
Ma sem marad el a meglepetés, ami mára egy vers.
Fogadjátok szeretettel! :o)
Téli idill
Pattogva csattog a pej-ló patája,
Szilajon száguld a kis utcánkban.
Zötyögve zakatol a kocsi kereke,
Íme meghozták a tüzelő télire.
Öreg apóka kitipeg mélázva,
Szemét mereszti a téli világra.
Minden zúzmarás fa és bokor,
A tél már az ajtókon bekopog.
Szél zörgeti már a kiskapukat,
Bohókás puli kergeti a hűs havat.
Nyikorogva nyílik a kert kapuja,
Apóka a szenet görnyedten hozza.
Pattog már csendesen a vén kályha,
Meleget áraszt a picinyke szobába.
Cicus szendereg a finom melegben,
A kályha duruzsolva hozzá is énekel.
Jégvirág olvadozik az ablakon,
Nem csoda a meleg átlengi nagyon.
Eltűnik a csillag-mintás jégvirág,
Melegség tölti be a pici szobát.
Apóka szundikál már a fotelben,
S ábrándozik a múltról csendesen.
Az áldott meleg körbe öleli teljesen
Mosolyt hoz ráncos arcára kedvesen.