A mai napon egy kedves kis mackó teszi tiszteletét a Kacsóműveken. Bemutatom Nektek Benőkét, akit ugyan már legalább két éve ismerek, de úgy gondolom igazán illő egy kismackó egy adventi kalendáriumba. :o)

Egyébként tényleg nem valami nagy termetű, ha leül a hímzőfonal mellé, nem magasabb, mint 3,5 cm. :o)

Ma sem marad el a meglepetés, ami mára egy vers.

Fogadjátok szeretettel! :o)

Téli idill

Pattogva csattog a pej-ló patája,

Szilajon száguld a kis utcánkban.

Zötyögve zakatol a kocsi kereke,

Íme meghozták a tüzelő télire.

Öreg apóka kitipeg mélázva,

Szemét mereszti a téli világra.

Minden zúzmarás fa és bokor,

A tél már az ajtókon bekopog.

Szél zörgeti már a kiskapukat,

Bohókás puli kergeti a hűs havat.

Nyikorogva nyílik a kert kapuja,

Apóka a szenet görnyedten hozza.

Pattog már csendesen a vén kályha,

Meleget áraszt a picinyke szobába.

Cicus szendereg a finom melegben,

A kályha duruzsolva hozzá is énekel.

Jégvirág olvadozik az ablakon,

Nem csoda a meleg átlengi nagyon.

Eltűnik a csillag-mintás jégvirág,

Melegség tölti be a pici szobát.

Apóka szundikál már a fotelben,

S ábrándozik a múltról csendesen.

Az áldott meleg körbe öleli teljesen

Mosolyt hoz ráncos arcára kedvesen.