A Kacsóművek is kitette a szépen kipucolt csizmácskát az ablakba, így a Mikulás minket is meglátogatott.

Ő sem ment el üres kézzel. Gyorsan megörökítettem a pillanatot egy Kacsóművek kép formájában, amibe természetesen a legkisebb szarvas is belekíváncsiskodott. A hidegben nagyon pirospozsgás lett az arcocskájuk. Vagy talán a jól megérdemelt forralt bor teszi?

A mai meglepetés pedig a Mikulás történetét mondja el nekünk:

Szaszovszky József: Legenda nemcsak gyerekeknek

Volt egyszer egy titkos ügynök,
úgy nevezték: Miklós püspök.
Mürának volt püspöke,
s Istennek volt ügynöke.
Segíteni hogy lehetne,
valami jót hogy tehetne,
úgy, hogy észre se vegyék,
ezen buzgott a derék.
Élt akkor egy szegényember,
nevelgetve türelemmel
szemefényét, virágát,
három árva leányát.
Hogyan adja férjhez őket,
honnan vegyen három vőket,
feje egyre ezen főtt,
s szegénysége nőttön-nőtt.
Hírét vette Miklós püspök,
Isten küldte titkos ügynök,
milyen nagy a szegénység,
hogy elkél a segítség.
Ki jár erre inkognitó?
Titokzatos ablaknyitó.
Kivesz, betesz valamit?
Csak az Isten tudja, mit.
Mikor felkel másnap reggel,
elámul a szegényember:
kincset lel az ablakba’,
lányát férjhez adhatja!
Így jár másnap, így harmadnap,
egyszer sem üres az ablak!
Ablak és szív kitárult,
szegénység, bűn elhárult.
Így segített Miklós püspök,
Isten küldte titkos ügynök,
kinek neve ma nem más
nagyszakállú Mikulás.