Ma egy gondoskodó kicsi pingvin köszönti a kacsóművek olvasóit. Pihe-puha sapkát és kesztyűt húzott a kertben árválkodó fenyőfácskára, hogy ő se fázzon.

Pingvin (Ismeretlen szerző)

Ez történt egyszer, hajdanán,
Hol tenger volt és óceán,
A Földnek déli sarkkörén,
Jéghegy közén, az ég ölén.

Egy csöpp kis pingvin született,
Nem járt még, nem is tipegett,
Csak fázott, csak áhítozott,
Szép ruhára vágyakozott.

– Legyen az ingem hófehér,
És kabátom, mi földig ér! -,
Meghallja ezt tündérkirály,
Vajon ki az ki így kiált.

És ő már nyomban ott terem,
– Varázspálcám előveszem!-,
Lám csodák csodája, nahát!
Hipp-hopp rajta az ing s kabát.

A Nap is ámul: – Kis fitos!
Mily öltözék, milyen csinos!
Fényemmel én utat török,
Legyen ünnepi a kölyök -.

Sárga cipellőt is kapott,
Lábáról az le nem kopott,
Büszkén is hordja délcegen,
Vigyáz rá mindig szép legyen.

Azóta mindnek frakkja van,
Így totyognak nagy boldogan,
A Föld sarkán, a jéghegyen,
Az Óperenciás-tengeren.