Hmmm… Gondolnátok, hogy már a hetedik ablak nyílik a kacsóműves adventi kalendáriumban? Mára duci fenyőket hoztam nektek, akik a hófödte dombokon nézik a táncoló hópelyheket. Remélem, nemsokára nekünk is lesz részünk ebben. Csak egy kicsit… :)

És íme a Kosztolányi vers, ami erről a képről eszembe jutott…

Kosztolányi Dezső – Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,

És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.