Még tavasszal beneveztem a Pest Megyei Közművelődési Intézet egyik pályázatára. Éppen akkoriban olvastam Fekete István Csönd című kisregényét, ami nagyon megtetszett. A történet egy kisfiúról szól, aki egy nyáron felfedezi a házuk padlását, és érdekes dolgokra, levelekre bukkan a családjuk történetével kapcsolatban. Barátságot köt a padláson található tárgyakkal, beszélget velük, mert ők is mesélnek neki.

Eszembe jutott, hogy kiskoromban én is hogy szerettem kóborolni a padlásunkon. Amikor csak lehetett fellopakodtam, mert a padlásnak mindig volt egy különös hangulata, és a sok régi kacat között órákat el tudtam tölteni. :o)

A régi élmények és persze Fekete István regénye alapján készült egy akvarell kép. Az érdekessége, hogy a kerethez a dédimamám kézzel írt szakácskönyvének lapjait használtam fel. Nem kell aggódni, nem nyirbáltam szét barbár-módon, csak lefényképeztem, és a kinyomtatott változat került a képre. :o)

Mivel nagyon kapkodva, az utolsó pillanatra készült el, nem hittem, hogy a két kép közül ő fog bekerülni. De tévedtem. Most visszakerült hozzám, úgyhogy rögtön lencsevégre is kaptam. Itt láthatjátok Pest Megyei Tárlat albumában. :o)